csurai zsófi : kisvárosi attit?d

– egy –

 

 

nem tudom ki félt jobban

akkor, éjszaka.

nekem nem volt hangom

te meg félrészegen

tapogattad a falakat,

hogy el ne tévedjünk.

idegenek voltunk,

egymásnak is.

 

(…)

 

és hiába ébredünk

néha még összebújva,

maradunk a végletekig kifosztott

egyszervolt szeret?k.

 

(2008 január~október)

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.29. @ 10:29 :: csurai zsófi