mikor a falak meg a repedések
közrefogták álmatlan éjszakáid
és az ablakok megfejthetetlen
tükröz?dései ábrákat
satíroztak lábad elé
még hittél valamiben
aztán rajtad is átsuhant
az a furcsa éjszaka
kifordított és másnaptól
semmi nem volt ugyanolyan
mert két marék beletör?dés és iustitia
között nem láttad valódi magad
csak a céltalan egymásba ájulások
rettenetét a város megkopott zajában
Legutóbbi módosítás: 2008.10.01. @ 07:44 :: csurai zsófi