Dvorák Etela : …mohán pihentem…

 

 

 

…s egy ici-pici lepke szállt felém,
nem lélegeztem, csak vártam,
hogy megpihenjen ujjam begyén.
Tán virágnak nézte kezem,
s azt hitte nyár van még idefenn,
A szikla ormán vártalak…

Felettem lila, eltévedt erdei tündérek
bujdostak az égszínkékben,

lábam lógattam, vonzott a mély,
de arcom még mosdatta
aranyvizében az októberi fény.
-Anya , merre vagy?-
hallottam a rémült hangot
s futottam, lábam alatt guruló
apró kavicsok rajzolták tovább

a meseszép gondolatot…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.26. @ 16:57 :: Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.