Álomban simogat ajkad,
csókod nyomán
lángrózsák nyílnak bőrömön,
valahol mélyen feléled a vágy,
párnámra hajtja fejét
a Szerelem,
ujjaid nyomán kibomlik
idő és tér,
örvénybe taszítva sodródom
lüktető vérem
viharos tengerén,
– állj! –
dermedjen mozdulatlanságba
a perc,
egymásra borulva némán,
maradj így,
sosem voltál hozzám közelebb.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Fecske Panna