Sötétség borul a vidékre,
kimegyek az erkélyre pihenni.
Látom a hold felhők fogságában,
s eltűnőben a megannyi csillag.
semmi nem festi a tájat…
De mégis.
Valamit látnak szemeim,
fényfolt a fák között,
Helyéről lágy zene szól.
Leteszem a tollat,
hallom már jól,
hangulatos dallam szeli az eget,
nyugtatón ringat, elmerenget.
Hátradőlök a széken,
élvezem az estét.
Nem hallottam még
Ily lágy szólamot.
A teraszon csak mi ketten.
Te a kottát írod,
én a szöveget.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.03. @ 17:55 :: Furuglyás René
