Tél volt, s a dombon
a szán
csúszni indult, december
kés?i alkonyán,
rajta egy legény
– csöppnyi akár
te vagy én
fiatalságunk legelején. –
Nyögtek a fák
a szél alatt,
s a hideg leheletté
formálta a szavakat,
neki lódult a szán,
rajta a kis legény,
– akár csak te
vagy én
annak idején. –
A hóban a fagy
a szánkó mögött
szerteszét szaladt,
majd az erd? peremén
eltünt a szán
és vele a kis legény,
s bár kés?re járt
utána mentem én.
A hold meggyújtotta
a percet,
ahogy haladtam tovább,
egy kócos csipkebokor mellett
megleltem a szánt,
de nem volt ott
a kislegény,
s csak kifelé jöttem
rá, hogy ?
voltam én.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.18. @ 08:47 :: grim