Hepp Béla : Körben

 

 

Mi visszavárjuk mind a bölcseket,

ülünk a lassan h?l? t?z körül,

hogy lelkünkbe új békét töltsenek,

ahogy az éjre újra nap derül.

 

Majd mantrát zúgunk egy frekvencián,

és hangjainkban egyesül a vágy,

ahogy zengése végtelent kíván,

nem szúr a szó, s az esti tüskeágy,

 

és összeérnek majd az ujjaink,

hogy körbezárjunk es?illatot,

friss földszag vár, és durva vászoning

vállába égett, fáradt tegnapok,

 

és táncolunk majd, nem lesz vad riposzt,

a léptünk inkább szállón ellebeg

az ég felé, hogy mind amit kioszt,

a legszebb bels? útját lelje meg,

 

és sírunk is, mert így tisztul a szem,

és így gyógyulnak feltépett sebek,

a könny segít, ha ?szintén hiszem,

forró cseppje fájdalmam fejti meg,

 

nevetnünk is kell majd, mert felrepít,

a hang amit a vén rekesz kitol,

a nagy közös vidámság húrjait

pendíti meg, és szívünk válaszol.

 

Ha bejártuk mind a lélek útjait,

elengedjük a régi bölcseket,

alszunk egy jót a dolgos reggelig,

majd elsodor a józan ?rület.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.28. @ 08:50 :: Hepp Béla
Szerző Hepp Béla 7 Írás
Hepp Béla (aLéb) vagyok, de ez korábban kiderült rólam. Jó néhány éve írok, aktívan azonban csak két éve, előtte hosszabban hallgattam. Verseim más portálokon, ahogy fent jeleztem, aLéb név alatt jelentek, jelennek meg. Röviden ennyit magamról, a verseimen keresztül sok minden kiderül majd még rólam, legalábbis én így gondolom.