Nem is csodálkozom azon,
hogy már megint csak
ennek a háznak
a részeként élem meg
magam
minden rendben van,
minden rendben van.
A nagy plafonra
ugyanannyi erezet
rajzol kis repedést,
mint amennyi a szellem,
de ha kevés,
utána még sokasodnak.
Ã??k nem idézetek,
?ket idézik,
a kezem már
megint vérzik,
de nem csodálkozom
ezen sem.
Semmi nem kell
semmit jelentsen,
mert semmi nem jelkép,
hanem önálló lényeg.
A fények a könyvekben,
most szerencsére nekem
oly furcsán szépek,
kiszedem ?ket, és
kövér, sugaras képet
rakok, de olyant,
amilyent csak a vakok
láthatnak!
Legutóbbi módosítás: 2008.10.08. @ 05:56 :: Kerekesné Varga Veronika