amelyekre eddig még nem találtak ki fogalmakat
A kovács is hevül
az izzó vas melegétől.
De mi e valószerűtlenül
hűs, és műanyag érintésű,
higiénikus terem
kórház-fehér légterében,
mégis mitől
izzadunk?
A mi szavunk
nem hallható,
legalábbis
a legfontosabbak,
amelyek meg csak
szétszélednek,
azok nem a mi
gyermekeink,
csak csavargók,
csontos részeinek
maradék reszketése.
Kevés-e a szó,
hogy elmesélje,
ami jó, vagy ami
már csak kegyelem?
A helyem még hol,
vagy már merre nem?
Terem még
az a gyümölcs,
vagy csak az
üvölts érzése?
Te se és én se,
de még így is
te is és én is!
Tudom: mégis
jó lesz,
nem kell más,
csak egy perec,
amin kettőnknek
osztozni lehet!
