” Egyszer majd lefestelek,” mondta egy fest? barátom, s én tovább f?ztem a szavakat.
A modellnek
” Egyszer majd lefestelek”,
kilépsz a szürke világból,
színek tengernyi halmazán
át, felsejlik majd a távol:
Ragyogó lankás hajlatok,
finom vonalú mellek,
kezeid selymes oltalom,
ha szégyenlésed rejted.
Mosolygó szép szemed
a színeken át lángol,
tófenék, örvény, zöld hínár
izzik elém a félhomályból.
Érzéseid p?réjét sejtem,
meztelenfehéren gömböly? vállad,
leomló lángvörös hajad,
b?röd pihéit, érzéki szájad.
Maradj még mozdulatlan!
Szerelmet festek, bársonyos hatást,
betakarom képem az él? valóddal,
letakarom a képzelt látomást…
Legutóbbi módosítás: 2008.10.06. @ 20:11 :: Koosán Ildikó