Amikor Bambi született, rövid ideig négyen voltak a terráriumban. A Mami, a Papi, ő és az Öreg hölgy. Aztán Bambi a Mamival külön helyet kapott, hogy nyugodtan növekedhessen. A többiekkel azért látták és hallották egymást, hiszen mindannyian ugyanabban a szobában voltak. Bambika szépen növekedett, riadalmat csak a nagy kétlábú rajongók jelentettek számára, akik időről időre megjelentek, hogy szólongassák, simogassák. Bambi azonban tudta mi a teendő, ha megijed: villámgyorsan a Mami gömbölyű hátsójához kell rohanni és a pofit mélyen be kell dugni a hosszú szőrszálak közé, mert ebben az esetben rendes tengerimalac nem lát – és értelemszerűen nem is látszódik.
Az Öreg hölgy már hosszú évek óta élt a terráriumban. Az utóbbi néhány hétben láttuk, hogy már nem sokáig lesz velünk. Nem volt beteg, nem kuporgott, jó étvággyal evett, de mégis lesoványodott, a szőre megfakult és valahogy érződött rajta, hogy nagyon–nagyon idős. Egy délután, amikor bekukkantottam hozzájuk, már csak Papi ujjongott ételt várva, ő pedig mozdulatlanul hevert a forgács között.
Ezután került újra össze a család. Szép tiszta alom várta Bambiékat a régi otthonban. No, és a Papi.
Húúú, mi volt ott!!! Papi rögtön sexellenőrzést tartott és teljesen feldobva tapasztalta, hogy újra asszony van a háznál. Erről azonnal pajzán gondolatok merültek fel benne, amit kurrogva hozott mindenki tudomására.
Igenám, de kettőn áll a vásár! Maminak teljesen határozott elképzelése volt arról, hogy mit nem akar. Hát a Papit!
Így aztán őrült kergetőzés vette kezdetét. Elől rohant Mami, mögötte Papi, legvégül szegény Bambi, akin időnként átgázoltak, mert nem győzte az iramot és lekörözték.
Maratoni távon futottak.
Félóra múlva még mindig ez a kép fogadott.
Ekkorára aztán Papi kezdte fölfogni, hogy ő most kosarat kapott, így aztán legott lecsapott Bambira.
Újra és újra ellenőrzést tartott nála, ami abból állt, hogy az orrát Bambi hátsója alá dugta, amitől az megijedvén két lábon rohant körbe–körbe, mert a hátsó lábai nem értek le a földre.
Tisztára, mint egy őrült tornaóra!
Bambi nagyon szeretett volna már Mamihoz bújva láthatatlanná lenni, de hát állandóan szaladni kellett. Egy marék pitypang némi nyugalmat hozott a család életébe, de a helyzet igazából csak másnap délelőttre konszolidálódott.
Harmadnap meg már arra léptem be, hogy Bambika javában lopkodja Papi szájából a finom falatokat.
Most már neki van a legnagyobb szája. Megfejtette az élet legnagyobb titkát: a ki–be járkáló kétlábú rajongók létezésének egyetlen célja és értelme csak az lehet, hogy őt etessék.
– Uiii, uiiii!! Hát akkor rajta, miért kell ennyit ujjongatni?!
Legutóbbi módosítás: 2008.10.07. @ 18:41 :: Kovács Lilla Katalin