A kisfiú elmúlt három éves. Szőke hajú, barna szemű, szép, mint a mai gyerekek általában. Még csak néhány napja óvodás. Kicsit még távolságtartó, de már lehet érezni, hogy barátságos, közvetlen gyerek lesz. Szépen beszél, udvarias, látszik, hogy sokat foglalkoznak vele a szülei. Jó étvágya van, nem válogatós, a számára új ételeket is bátran kóstolgatja.
Ebéd közben szólal meg.
— Kanál néni, kérek még levest!
Meglepetten torpanok meg. Ki az a Kanál néni?! A másik óvónéni és a dajka néni, Erzsébet, engem Lillának hívnak. Hátrasandítok a vállam fölött. Valaki bejött volna a csoportba, akit Kanálnak hívnak? Ugyan, dehogy! Egyébként is a gyerek tekintete az enyémet keresi. Kanál néni? Jól hallottam? Tanácstalanul nézek. A kisfiú megismétli a kérést. Szépen, tisztán, félreérthetetlenül.
— Kanál néni, kérek még levest!
Ez a gyerek engem lekanalazott!!
De miért????
Lehetséges lenne, hogy a tv-ben újra vetítik a Kalán néniről szóló rajzfilmet?
Nem hiszem. Nem láttam és a gyerekek sem újságolták, hogy lenne ilyen mese. Egyébként is, ha mégis látta azt a mesét, miért emlékeztetném a főszereplőre? Kalán néni egy aranyos kis öreg néni, aki csudás átváltozásokra képes, nyakában meg kanál lóg. Legfeljebb abban hasonlítunk egymásra, hogy mindketten gömbölydedek vagyunk. Á, nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás.
Szedek a tányérjára a levesből. Megköszöni. Részéről a dolog le van zárva, jóízűen kanalaz. Állok a tálalóasztal mellett, kezemben a merőkanál, nézem a kisfiút. Tizennyolc éves korom óta vagyok óvónő. A Lilla név a gyerekek többsége számára ismeretlen, ezért azt már megszoktam, hogy a kiscsoportosok az első néhány hétben Villa néninek szólítanak, mert a villának legalább van értelme számukra. Na de kanál?!
A megoldás villámcsapásként ér. Megvan! A kezemben levő merőkanalat a levesbe csapva pukkadozva rohanok a mosdóba, hogy ne lássák és hallják, amint kitör belőlem a nevetés!
Hát persze! Annyira egyszerű az egész!
Ő IS VILLÁNAK értette a nevemet! Csak aztán elfelejtette. Ámde gondolkodása kristálytiszta és tökéletesen logikus, mint minden kisgyereké. Teljesen természetes, hogy amikor a nevem után kutatott az emlékezetében, akkor a kanál jutott eszébe.
ELVÉGRE A KANÁL IS ÉPPÚGY EVŐESZKÖZ, MINT A VILLA!!
Legutóbbi módosítás: 2008.10.04. @ 09:32 :: Kovács Lilla Katalin