Tudom…elismerem…elfogadom.
Egy, hétvégi bulira nem lehet akárhogyan felöltözni.
Mondom, elfogadom, csak hát…
Először fehér farmerben jelenik meg. Fehér ingének gallérját kihajtotta, nyakában fekete bőrszíjon medál. Fekete bőrcipőt és övet vett fel.
Megnézi magát a szobájában, majd az előszobában.
– Milyen? – érdeklődik.
– Nekem tetszik.
– Nem feltűnő, hogy az ing másabb fehér, mint a nadrág?
– Áááá!
Visszamegy a szobába, de már egy perc múlva visszatér. Az inget fehér pólóra cserélte. Barna a bőre, a válla és a karja izmos, jól áll neki.
– Így milyen?
– Így talán még jobb.
Megnézi magát a tükörben majd gyors közvélemény kutatást tart az ebben a pillanatban belépő apjánál.
Az jóváhagyja öltözékét, mire újra visszavonul szobájába.
– Így hogy tetszik? – hallom néhány pec múlva a hátam mögül. Hátranézek. A bőrcipő helyett fekete edzőcipőt vett fel.
– Jó. Így sportosabb.
– Melyikkel jobb?
– Mindegyikkel jó. Te döntsd el, hogy milyenre akarod venni a figurát.
Megnézi magát a tükörben.
Kipróbál néhány táncmozdulatot. Öt perc múlva jelenik meg újra. A fehér farmert feketére cserélte.
– Na? – érdeklődik.
– Hááát… nekem amúgy jobban tetszett.
– Akkor marad az. Megteszed, hogy kivasalod?
Kivasalom. Felveszi. Megnézi magát a tükörben.
– A pólót bedugjam, vagy hagyjam kivül?
– Szerintem dugd be.
– Biztos, hogy így jó lesz?
Kezdem elveszíteni a türelmemet.
– Jól nézel ki, hidd már el!
Bevonul a fürdőszobába, darabig pepecsel.
– Jó lett a hajam?
– Nekem tetszik.
Megnézi magát a tükörben.
Táncol egyet.
Immár teljesen készen van, ezért éltet a remény, hogy elégedett a tükörképével és elmegy végre.
Elköszön, közli, hogy a barátnőjénél alszik. Megnyugodva hallom az ajtó csukódását.
Egy percen belül tér vissza.
– Hideg van, fel kell vennem valamit, így nem mehetek.
A póló fölé fehér inget vesz, nem gombolja be csak lezserül magára kapja.
– Ezzel az inggel együtt jól néz ki?
– Nekem tetszik.
– Nem feltűnő, hogy az ing nem pontosan olyan fehér mint a többi?
– Jó lesz ez így, hidd el.
– Azért nézd meg még egy inggel! Felveszi, újra megjelenik.
– Szerintem a másikkal jobb volt.
– Oké, akkor elmentem! Köszi.
Távozása ezúttal tartósnak tűnik. Megnyugodhatok.
Istenem!
Köszönöm, hogy fiúnak született és így soha nem lehet belőle menyassszony, mert az esküvőjének napját én biztos, hogy nem bírnám ki épp ésszel!
Ha belegondolok így sem biztos.
(Ez a gyermekem, minden egyéb kérdésben talpraesett, gyorsan és általában jól dönt.
Az egyetem mellett dolgozik. Izléses, egymással harmonizáló ruhadarabokat vásárol, odafigyelve az apró részletekre is.
CSAK MIRE FÖLVESZI….!!! )
Legutóbbi módosítás: 2008.10.05. @ 10:00 :: Kovács Lilla Katalin