Borosék izgatottan feszengtek a Genezis Kft. recepcióján elhelyezett elegáns b?rfotelben. Vagy a számítógépén elmélyülten kopogó sz?ke titkárn?t fixálták, vagy pedig a szemközti ajtó fölé szerelt faliórát lesték idegesen, melynek mutatóit a férfi és a n?i nemre utaló szimbólumokról mintázták.
– Vajon miért a férfi mutatja a percet? – feledkezett meg egy pillanatra Boros Jen? arról, hogy már 15 perce várakoznak t?kön ülve.
– Hozhatok egy pohár vizet? – kérdezte most a megnyugtató mosollyal a titkárn? a pult mögül. – Az ügyvezet? igazgató úr rögtön a rendelkezésükre áll. Kissé elhúzódott az el?z? megbeszélése.
Boroséknak valóban megvolt az okuk az idegességre, hiszen a korábbi négy találkozó mindegyike kudarccal járt. Hiába követték aprólékos gonddal a cég el?írásait, a javasolt alvásmennyiségt?l kezdve, a tökéletes kondíciót biztosító edzésterven át, a spermaszám növelését célzó diétáig, az els? négy gyerek semmit sem hozott a konyhára. A másodiknak világrajött Viktória ugyan átlag feletti zenei tehetséggel született, ez azonban nem volt elegend? ahhoz, hogy bárkit is lázba hozzon.
A házaspár kezdte elveszíteni korábbi lelkesedését, még az is felmerült bennük, hogy az ?ket összehozó profililleszt? szoftver mégiscsak hibázhatott. Pedig egész jöv?jüket génkészletük esetleges szerencsés kombinációjára alapozták, hiszen a fiatalok ezenkívül semmi érdekeset nem találtak egymásban. Fáradságos és kitartó munkával mégiscsak sikerült összecsiszolódniuk, így például Jen? szinte kóros gy?jt?szenvedélye és Klári kiapadhatatlan utazókedve több polcnyi útikönyvvé és – magazinná lényegült át.
Esténként, vacsora után, a házaspár lámpaoltásig a genetika legújabb eredményeir?l, illetve a céljaikkal kapcsolatos teend?kr?l tanácskozott.
Mind az öt gyermekük mesterséges megtermékenyítéssel fogant, a legmegfelel?bbnek ítélt ivarsejtek szakszer? kiválasztása után. Az apjuk kilúgozott kék szemét örökl? els? négy utód azonban messze a várakozás alatt maradt.
Ambruska a házaspár utolsó nekiveselkedése volt. Borosék elhatározták, ha most sem sikerül, elválnak az útjaik. Ezért is várakoztak most olyan feszülten, hogy megtudják végre fiuk genetikai teszteredményeit.
– Kérem, jöjjenek velem – állt fel a helyér?l a titkárn?. – Lukács úr az el?bb jelezte, hogy felszabadult.
Az ügyvezet? igazgató bátorító arckifejezéssel, jókedv?en fogadta az idegességt?l verejtékez? Boros Jen?t és feleségét.
– Igazán jó hírem van – kezdte a sötét öltönyös fiatalember. – Beérett a kemény munka, Ambruska valódi csiszolatlan gyémántnak bizonyult. Minden jel arra mutat, ha a nevelésébe nem csúszik hiba, a gyermekükb?l lángész válik. Agyának feldolgozó sebessége és kivételes intelligenciahányadosa az egy az egymillióhoz kategóriába emeli Ambruskát. Már három globális konzorcium is jelezte érdekl?dését gyermekük iránt. Azt hiszem, vérre men? licitre számíthatunk, és a végs? ajánlat az ötvenmillió dolláros nagyságrendben lesz – kulcsolta össze kezét a tarkóján a hátrafésült hajú ügyvezet?.
– A tétre, illetve a befektetés nagyságára tekintettel Önöknek a fiukról természetesen le kell mondaniuk. De gondolom, ez nem újdonság Önöknek, hiszen err?l már az els? szerz?déskötésünkkor ejtettünk szót. Ambruska nevelését és jöv?jét teljes mértékben a nyertes konzorcium fogja egyengetni. Mindenestre, szívb?l gratulálok. Önök gazdag emberek, életük végéig gondtalanul élhetnek.
Borosék hazafelé szinte repestek a boldogságtól. Talán el?ször az együtt töltött kilenc év alatt, még vonzónak is találták a másikat. Egymás szavába vágva tervezgették a jöv?t. Bérlakásuk felé közeledve, a taxiban még az is felmerült bennük, hogy a cég részesedésének kifizetése után, els? négy gyermeküket kiveszik az intézetb?l.
Kis tanakodás után, végül mégis elvették a hirtelen jött ötletet.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.13. @ 07:20 :: Magyar Csaba
