Matos Maja : NYÁR – ŐSZ

Valami történhetett a nyárral.

Már nem néz, a régi ragyogással.

Szeméb?l nem hullanak csillagok,

Pattanó mellei sem oly nagyok

Zöld ruhája selyme,

es?n ázottan feketedve,

csapkodja körbe lábait.

És már a csókja sem boldogít.

Aztán egy szép napon,

átváltozott valahol.

Sörénye r?t vörösre festve,

ismét dalol és jó a kedve.

Lágyan leomló dús haján

színes levélb?l koronán,

csillan a bágyadt napsugár.

Oly kedves lett, oly adakozva

szórja kincseit, tékozolja.

Színes gyümölcsök illatát,

sz?l?knek édes zamatát.

Lecsendesítve víg zenét,

azt a hírt küldi szerte-szét,

bepakol, mindent sebesen,

Válni akar, de kedvesen.

Talán jöv?re visszajön.

Ne búcsúztassa könnyözön.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Adminguru
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu