Ha megvizsgáljuk a legkisebb törzsekt?l, a legnagyobb közösségekig a hitvilág és vallás alakulását, láthatjuk, hogy az emberiség történelme során a legeldugottabb, legelzártabb helyekt?l kezdve a legismertebb, legmozgalmasabb térségekben is kialakultak mítoszok, vallások. Elgondolkoztató! Mi a magyarázata annak, hogy ahol emberi közösség létezett, létezik, ott kialakult valamiféle fels?bb hatalomba vetett hit?
Úgy gondolom, hogy ennek az éremnek több oldala van, de három f? vetülete mindenképpen.
Az egyik vetülete az ember természetéb?l ered: nevezetesen, hogy magyarázatot szeretne találni mindenre, ami körülötte, vele történik. Az olyan dolgokra, amire nincs számára ismert, vagy elfogadható magyarázat, létre hoz egy fels?bb hatalmat (természetfelettit), amely az övét?l független és er?sebb. Így már megmagyarázható a megmagyarázhatatlan is.
A másik vetülete onnan származhat, hogy a történelem során nálunk fejlettebb civilizáció (létforma) eljutott a Föld nev? bolygóra (lehet, hogy most is van ilyen), s az akkori emberre a két civilizáció közötti mérhetetlen különbség olyan elementáris hatást gyakorolt (gyakorol), hogy természetfelettinek fogta (fogja) fel és különböz? deformációkon átesve ugyan, de fennmaradt minden kultúrában. — Az köztudott, hogy egy fajhoz tartozunk, mely azt jelenti, hogy adott helyr?l jutott el a föld minden zugába az ember, szájhagyomány útján magával hordozva, folyamatosan változva, deformálódva (mely magyarázat a sokféleségre) a kultúráját.
A harmadik vetület az, hogy valóban létezik természetfeletti, vagyis a világmindenség felett álló. Ez a vetület nem zárja ki az els?t, vagyis azt, hogy az ember magyarázatot keres, s ha nem talál, hát létrehoz (vagy megtalálta a magyarázatot?). De még a másodikat sem zárja ki!!!
Vagyis a kör bezárult?
Ennyire nem egyszer? a dolog. Ugyanis, ha van magyarázat, akkor van ok – okozati összefüggés is. Az okozat a világmindenség, az ok a felette álló, de annak is kell, hogy legyen oka, hogy van felette álló. A világmindenség egy végtelen energiahalmaz, amelynek vannak törvényei: általunk ismertek és még több ismeretlen. Az ember mércéjével mérve ezt a halmazt létre kellett hozni, ehhez pedig valami, vagy valaki kellett. De ez a valami, vagy valaki hogy jött létre? Folytathatnám a sort még tovább, de nyilvánvaló, hogy valami olyasmir?l van szó, ami nem a mi mércénkkel mérhet?, vagyis visszajutottunk oda, hogy nincs rá a jelenlegi ismereteink szerint magyarázat.
A természetfeletti – a világmindenség felett álló – egy min?ségbeli ugrás, ami számunkra még nem érzékelhet?, nem fogható fel. Nem feltétlenül azonos valamelyik vallás Istenével (a sok közül). Végül is minden vallás, minden filozófia ugyanazt keresi, csak ahány, annyi választ ad rá, de a végeredmény egy és ugyanaz – van valami, ami, aki nem fogható meg, nem fogható fel. És ?honnan van?
Hinni a természetfelettiben és felfogni nem ugyanaz. Hinni, hiszem, hogy van olyan er?, amely, vagy aki létrehozta mindazt, ami létezik számunkra és mindazt is, amir?l még fogalmunk sincs. Valószín?nek tartom, hogy ez egy örök körforgás, hasonlóan ahhoz, mint ahogy keletkeznek a „napok” és önmagunkba zuhannak életük végén: keletkezik a „nagy egész” és önmagába zuhan, hogy újra megszülethessen és így tovább.
Hiszem, hogy a mi világunk része a „nagy egésznek”, s bár valószín?, hogy fejlettségünk nem a legmagasabb fokú, de része. Sokszor megfordult már a fejemben, hogy az a meta-galaktika, aminek a mi galaktikánk egy kis része, az is csak egy olyan aprócska valamije a „nagy egésznek”, mint számunkra egy foton, vagy egy quantum. Hiszem, hogy a „nagy egész” ott van mindenben és mindannyiunkban, ugyanakkor mi is ott vagyunk benne.
Hiszem, hogy az a valami, vagy valaki, az egy olyan, vagy sok olyan min?ségbeli ugrás, amelynek kapui számunkra még nem nyíltak meg, és amit megközelíteni talán csak úgy lehetne igazán, ha a világ vallásainak és filozófiáinak összessége összegyúrható lenne egy eszenciába (ez is csak gyenge közelítés lenne). De honnan van Ã???
Hiszem, hogy van lelkünk és a lelkünk több annál, mint amit a természet adott (porhüvely és szellem). Számomra érzékelhet?, hogy ez a lélek több és másabb mindennél, mint amit a természet ad számunkra (voltam a klinikai halál állapotában). S bár a keresztény vallás áll a legközelebb hozzám (abban n?ttem fel), tudom, hogy a többinek is van komoly tartalma és igazságai. Úgy hiszem, hogy a lélek (elnyomorítva ugyan testünkben) annak a bizonyos „valaminek, vagy valakinek” piciny része. De mi, vagy ki Ã???
Igen, tudom, — Isten. Kinek, kinek a saját Istene, de ki ?és honnan van Ã??? Nekünk, embereknek az adatott meg, hogy minden, amit ismerünk, létrejön és elmúlik, így hát természetes, hogy megfoghatatlan az, hogy valami, valaki nem keletkezett és nem múlik el, egyszer?en van, volt és lesz. Ráadásul olyan er?, energia, lény, amely a semmiben csak úgy „van”, és a semmib?l létrehozza a mindenséget. Azt a paradoxont feloldani, hogy a világot teremtette valaki a semmiben „létezve” a semmib?l, valaki, aki nem keletkezett és nem is múlik el, emberi tudattal mérve nem mérhet?, mert hát mi azt látjuk, hogy mindennek van oka, okozata, minden valamib?l jön létre, és valamivé válik. Vagy mégsem?
Legutóbbi módosítás: 2008.10.21. @ 14:15 :: Pallagi József