Panka Tamás : Éltem

Voltam nevettet?,

piros orrú bohóc.

Voltam víg karikírozó,

tollam sebes szárnya

söpörte a port

a gondtalanról.

Voltam vakmer? táncos,

míg a csalfa remény

föl nem gyújtotta kötelem.

Voltam aljas rabló:

szeretetet, bizalmat loptam

és most is vérzik nyoma

hazug szavamnak.

Voltam katona:

igazi és er?s,

a béke apostola.

Voltam pap,

és büszke szemem

Isten palástjára vetettem.

Voltam titokban adó:

áhítva ejti nevem

a sok gyerekszáj.

Voltam alávaló gaz,

mocskos söpredék,

kit éltetett a cs?cselék.

Voltam k? az akasztott lábán:

télen rámfagyott a hó.

Voltam fényes híd,

két örök ellenfél között

íveltem a tét fölött.

Voltam gyerek:

harsogva hív

az anyai udvar: gyere.

Voltam feln?tt

és csak lágyan karolt az öröm,

de nyomott a bánat.

Voltam szeret?:

igazi, ?szinte.

Voltam szeret?:

válóperben nevet?.

Voltam fiatal:

hátam leste

a veszély csörtet? lábnyoma.

Voltam öreg:

vaksin pislogott rám egy

ráncos mogyorószem a tükörben.

Voltam halott:

odaadva teljesen,

hogy elvigyen.

 

Megéltem az emberi sorsot.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.30. @ 13:26 :: Panka Tamás