Eltört az üveg és elsiklott a szán,
kétségbeesik, ül lelkem vánkosán
a fojtogató, hideg csend.
Szívembe merül és ott tombol a harc,
szívembe szalad és ott rombol a karc.
Közelebb ülök a t?zhöz.
Félelmetes, er?s gyárban égek én.
Kérdem, lesz-e a megvénhedt földtekén,
ki a tüzet ujjal oltja.
Már minden igaz és minden megcsaló,
balról koponya és jobbról nyaktiló.
Nem marad, csak a középút.
Elmúlt a vihar és megint táncba hív,
úszom tova az árral. szédít a kín,
Mégsem lehet most megállni.
Tisztán, igazul esküdtem én terád.
Most is, ma is hitetlen fejtem okát,
mi, és ugyan miért történt.
———————————————————————————————————–
Kedves Tamás!
Általában egy szerz?t?l egy nap egy verset teszünk fel, azon kivételes esetekt?l eltekintve, amikor a két m? összetartozik, illetve nem figyelek eléggé.
Most figyeltem, és mára a másikat választottam, ezt pedig holnap visszavárom.
Üdv: N.H.I.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.28. @ 13:41 :: Panka Tamás