A múltról álmodnék…
A múltról álmodnék veled – romlott révületben –
hogy éledjenek a napok, miket eltemettem,
és felszállna az őszi köd, mely sápadttá mázol,
s magamba fojtott szomjamat oldhatná a zápor.
Csak egyszer repülj fel velem, szárnyam alá veszlek,
beszívnám minden sóhajod, csak lebegni engedj!
S bár kopognak a mondatok – hosszú eső ömlik –
a mind-hiába gondolat sosem ér a földig,
mert ábránd volt a boldogság – csak homályos álom –
már tudom, csupán vágy marad elképzelt világom.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.28. @ 07:31 :: Péter Erika