Festetlen falakra képzelem az eget,
sötét csatornákba csorgatom a fényt,
vakoknak rajzolok világlátó szemet,
siketeknek írok hallható zenét.
Ablakot tervezek minden alagútnak
és az éhezőknek kalácsot török,
viharvert kunyhókból varázsolok újat,
sátortetőt húzok az ázók fölött.
Repülőt adok a messzi-szeretőknek,
a legszebb napokat csokorba szedem,
örökzöldre festem a haldokló földet
s legjobb álmaimat elébed teszem.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.01. @ 20:19 :: Péter Erika