Idézet
Megint rád gondolok, szép arcod idézem –
átfestem az eltűnt, megkopott éveket,
füstködként kavarog sok év, mit megéltem –
örökrészem csupán a híg emlékezet.
Halk hangok követnek, jajgatásuk tompa –
elvesztett hagyaték, bútorok, kárpitok,
árnyékodra lelek, s régvolt illatokra –
földmélybe folydogált az elhantolt titok.
A liget közepén egy pad a sírkereszt –
dísze az akácfa, s a fű élénk foltja,
ritkuló virágok tincsei intenek –
sűrű hajad selymét a szél copfba fonja…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Péter Erika