Nekem úgyis lányom lesz t?led,
nem tudsz annyi vizet, mi lemosná
rólad, hogy a társam vagy.
Menekülj, próbálj ki minden kibúvót,
fuss; magadat megtaláld, s velem.
Nem azért kellesz, hogy bizonygasd:
te szeretsz jobban vagy én.
Nem azért kellesz, mert okos vagy,
vagy azért, amiért én okosabb.
Sosem a verseny tartja össze,
mi másból vétetett.
Te bel?lem s bel?led én.
Ha társam vagy, úgyis örök közel;
ha távol is mész, mert folyvást közeledsz.
Nézz rám, én olyan er?s vagyok.
Mindent kibírok – akár nélküled is,
de minek.
S ládd, végül is épp olyan vagyok,
mint akárki. Bárki más, de mégis
milyen más, mert szeretsz.
Hidd el, fordítva sincsen ez másként.
Te viszed lelkemet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Petz György