mert nem a csillag a cél soha
Hajó Baudelaire-nek
Fénytelen voltam, csillagtalan,
hajómnak rabja, ki gyönge héjjal
mást se tud – csupán mélyeket,
s maga is mély egek alján
hányódó sötét kavics – fénytelen,
és beszél a víz és mindegyik hullám
lentr?l jön, szól a közép fel?l,
földnek lelkéb?l és odavonz –
hiába keresni most csillagot,
amire felkötve szándék ad szemet,
tudni a vízben, merre az út,
ég alján, víz színén eszembe jutsz,
mert nem a csillag a cél soha,
de nélküle mégsincs utazás,
hiába kavarog gyönge testben a vágy.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.24. @ 21:01 :: Petz György