Sohasem a halál nehéz,
csak a hozzá vezet? út:
meglátni Isten szemében
porló, barlangos üreget.
K? akartam lenni régen, szikla,
kitisztult, mint a rácsszerkezet,
miben nélkülem is magam vagyok,
vágytalansággal már b?ntelen.
S most, es? után, f?szálnyi zöldb?l
hártyás szárnyon íves vágy emel
napot tüd?mbe szívni, kék eget;
glóbusznyi szemmel szertenézek:
hangok szólnak, apró tüzek:
“minden útnak egyike vagy,
egyszerre gömb és egyenes,
nincs pihenni porló üreg.”
Legutóbbi módosítás: 2008.10.18. @ 16:23 :: Petz György