Petz György : LEGYEN MÉLT

Nyomtatás

LEGYEN MÉLTÓ

1.

Egy szót akartam kikerülni.

Szólni csak úgy érdemes,

Ha seb fínom héját óvatosan,

de megsértjük újra, meg újra.

Majdnem olyan legyen,

Mint a teremtés, gyöngyház vagy akármi.

Köszönöm, ha veled

újjászületnek számban a szavak,

s érdemessé válnak a leírásra.

Azt mondtad, tó vagy.

De te tudod, hogy én hal vagyok

– ilyen egyszer?ek a szavak,

és remélem, te komolyan

gondoltad, amit mondtál.

2.

Az a kéz fáj, amivel ütsz,

ott a seb, ahol sebezel,

ha azt mondom: szeretlek

vagy azt, hogy nem szeretlek –

mindkett?ben közös szó a szeretet.

Most tanuljuk, amit eddig

készen kaptunk,

legyen lélek benne.

Hatalmas nyelvet készítünk,

amit csak mi beszélünk,

pedig szavai mind megvoltak.

De nem így, mert így mi vagyunk:

sosem volt lények, akik el?ször

élnek ezen a világon, s úgy,

akárha utolsó emberpár lennénk.

Felel?s vagyok minden szóért,

akkor is, ha szótlan szeretnék,

s élni veled.

Legyen méltó a hallgatásunk,

Mint akik tudják, a világ emlék;

a holnap és mi azért vagyunk,

hogy emlékez? legyen.

Mert nincsen a jelen, csupán a

múlt és jöv? pántjain egy szösszenet.

Ezért szerettelek, ezért a könny?,

oly egyszer? hétköznapért, amelyben

napot láttam feljönni, de már lement.

Nálam már másfelé lesz kikelet,

egy sugárral gazdagabb fénymez?vel.

3.

Ismerem:

szemed alján két ráncodat,

és homlokodon,

vékonyka válladat,

rossz gerinchajlatod,

apró melleden

a sz?rszálat tudom,

széles csíp?det,

nagy fenekedet,

nem igazából szép:

lábadat, lelkedet,

széles gesztusaid,

merev-lazaságod,

táncban kellet?

maga-oda’dásod,

és ismerem

benned, ki

mindezeket tudja,

ki éjeket nem alszik,

folyton ezt vágyja,

mert emlékszem:

tavaszzöld szemedre,

sz?ke mosolyodra,

simító kezedre,

illatodra, szagodra:

hogy egymásban

nyugodtunk,

keltünk, visszatértünk –

s az itt maradt zárványra:

gyötr?-szép hangodra.

4.

Meg kell tanuljak beszélni.

Elölr?l, újra a szavakat,

amik többek, mint a gondolat,

s néha ki sem mondatnak.

Az izgalom, hogy elveszíthetlek –

eltávolít t?led;

miközben mindig rád gondolok –

nem vagy velem.

Le kéne mondjak rólad –

hogy megkapjalak;

legyek így a lélegzéssel,

akár egy könnyed semmiséggel –

de gy?lölöm a paradoxonokat.

Ha lemondok rólad –

megkaplak;

mint bármi mást,

amihez nincs közöm.

Hogyan feledjelek?