Egész a partokig, szerelmem, moszatig, fövenyig, ameddig csöppnyi állatok virágzanak, s már-már hal nélkül úszik a csontváz, ugye addig ringunk, ingjuk a vizeket, bársony-csöndbe fulladó barátom, ugye addig…
VÁLTSON AZ IGE
Tátongó ?r, ásító káosz, amerre járok,
megtörténhet velem, amit er?t?l duzzadó
kamaszként kihívtam a sorstól. Most megkapom.
Hosszú volt az élet. Idejét szentek fényes
magukhoz föl nem emelték, a Biblia sem több,
mint véres megtörténtek Istenhez mérése, de mérce.
Elvonult el?ttem a világ, s ahogy a hegyr?l letekintek,
egyetlen apró dolgában sem látom magam.
Nem vagy te sem tükröm, így tiéd sem én. Elkülönültem.
Ömöljön át rajtam a tengerár, fejem ki nem dugom.
Mosson be sziklák és parti homok közé, ahol fel-
felcsillan még egy-egy pikkely vagy fényes kagylótörmelék.
Zsibbadjon el gerincem, combomtól arcomig
bizseregjen a megsemmisülés. Testem színpadán
harsogjon, és csendre váltson az Ige.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.09. @ 16:44 :: Petz György