Álmodom,
hogy végigcsorogsz vállamon,
a Hold nevetve gurul le hátadon,
jóíz? neved számban ?rzöm én,
míg ringunk önfeledten a pillanat ölén,
csillagok égetnek rám bélyeget,
mégis a végtelent?l féltelek,
amint meztelenül, fehér ruhában
állok el?tted, és látlak,
arany hajadra ráterül álmosan
örök szerelmed: a bánat.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.19. @ 07:03 :: Pozsa Ágnes
