Két érintés közt rám boruló szünetbe zárva,
áfonyabokorként ölel körbe a félelem,
hogy elcsábít cédaként a kényelem-tábla,
s mozdulatlanná lesz tündékkel játszó két kezem.
Két érintés közt rám boruló szünetbe zárva,
mégis jó ez a tüskés bizonyosság: létezem,
emlékek padkáján bálról álmodik az árva,
holnap-poharából napfényt kortyol a szívem.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:05 :: Adminguru
