jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;
I.
Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;
nem hallhattam az orosz tankokat,
sem lövegeik gonosz morajlását,
ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt,
s vérbe fojtották országom álmát;
nem láttam, ahogy haldoklott hazám,
és elszürkült a szabadság képe,
csak anyámtól tudom: a nagyapám
a családdal együtt bújt a pincébe,
hogy bárki, aki az ajtón belép
engedély nélkül, és bármit megzavar,
el?bb ismerje meg súlyos kezét,
s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?”
Valahogy túlélték, megúszta mind,
és talán ezért élhetek most én is,
de jött a sokéves csend odakint,
és belül a szívekben, de mégis
nagy titokban elmesélték nekünk
annak a pár hétnek történetét;
ma lyukas zászlóval menetelünk,
hogy hirdessük egy h?s nép ünnepét!
II.
Azaz csak hirdetnénk… de nem hagyják,
belénk rugdosnak úton-útfélen
az „örökösök”, és bitorolják
az ünnepünket, akárcsak régen.
Aki a szót ma is megtorolja,
és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán,
hazája-nemzete szégyenfoltja,
csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán.
Aki az árulókkal lepaktált,
és sunyin szemet hunyt a b?nök felett,
aki a hallgatással cinkosukká vált
és a gyilkosokkal fogott kezet;
kinek a tömeg csak mocskos csürhe,
s fülének az édes himnusz is fanyar,
ki azt mondja: a legjobb agyonütve
a lobogót lenget? „mélymagyar”;
kibe nem szorult nemzeti büszkeség,
kinek ötvenhat semmit sem jelent:
az miért tapossa más becsületét?
Miért nem keres egy másik ünnepet?
III.
Kérni nem fogom t?letek: akarom,
hogy ne raboljátok el t?lünk újra;
hogy tiszta legyen az a forradalom,
ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva
tévé el?tt kényelmes karosszékben
emlékezzek csendre ítélt ezrekkel!
Ne kelljen már ezt t?letek kérnem!
Ahol állva énekelhetem el
a himnuszt, olyan ünnepet akarok!
Hol zászlót bonthatok félelem nélkül,
és nem maradnak csukva az ablakok;
nem sípol, gyalázkodik senki, s végül
a h?sök el?tt térdre borulhatok!
Ti, árulók: menjetek hát innen!
Van, amire nem nyertek bocsánatot:
itt semmi keresnivalótok nincsen.
Megj1.: Fenti verssel nem áll szándékomban sem jobb-, sem baloldali író/olvasó társaimat érzékenységében megbántani. Mivel nincs itt SENKI, akinek szólna, kérem senki se vegye magára! S kéretik nem belemagyarázni sem gy?lölködést, sem egyéb olyat, ami NINCS benne. Szép, és méltó ünneplést kívánok mindenkinek!
Megj2: az illusztrációnak szánt kép az utcánkban készült; a lépcs?korláton egy, 56 novemberéb?l származó lövésnyom látható a mai napig is.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Rácsai Róbert
