A könnyű, ragyogó boldogságot nem nekem tervezte az élet…*
Eltemetett álmok határán,
fénylik még egy szivárvány.
A sors finom ujjal szőtte,
szálait a lelkemből vonta.
Ruha az, magamra vettem.
Bő palást.
Helye van ebben minden
gyermeknek, akit ölemben
ringatok…
Legutóbbi módosítás: 2008.10.27. @ 14:35 :: Sonkoly Éva