Sonkoly Éva : Főhajtás

“…Arad pedig a magyar Golgota!” – Kossuth Lajos *

 

Tisztelet a mártíroknak,

de emlékezzünk azokra,

akik nélkül,

nem lehetett volna

győzelmek sora!

Régi reggel…

Dob pereg, porzik az út,

csatába hív a kürt.

A fiú készül, s kardot köt.

Harcolni nem tanult,

eddig tollat forgatott.

Éjjel szökik a határon,

tudja várják odaát.

A bécsi utca, vagy a pesti?

Itt is, ott is

szabadságot akar mindeki.

Magyarul alig tud,

de büszkén viseli

a három színű szalagot.

 

Elesett. Szabadság?

Siratni sem volt szabad,

De őrzi az emlékezet.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.05. @ 07:47 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"