Sonkoly Éva : Vadászat

Régi legenda mai szemmel *

 

 

Hajnal van, alig pirkad,

szól a kürt, riad a vad.

Ebek csaholnak mögötte.

Rőtszín bundában menti

az életét.

Árokba ugrik, megáll.

Most, segíts-róka anyám!

 

Nyírfa törzsét ölelve vár,

vörös haja száll

az őszi szélben.

Hubertus lova torpan,

zöld szem villan.

Karcsú derekát átfogja,

lóra emeli a lator.

Meglakol ezért a vadászatért.

Szarvas futott mellette,

észre sem vette agancsa közt

keresztjét!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.25. @ 12:37 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"