Egységes, monoton, szürke
köbméterek töltik be a körbezárt étert.
Lehalkított szívzörej maszatol a néma csendbe.
Egy mérnök dolgozik, munkája a B-terv.
Tudod! Arra az esetre…
Elszakította valaki az inged?
Ja, hát lámpának lenni nehéz ügylet.
Éjt nappallá téve az éjt nappallá tenni.
Ã??rizni az ?si t?z varázsát egy lombikban.
Ráköpni a könyvre, vagy egyenesen okádni a fényt.
S lehelet könny? váladékodban kirajzolódik a bet?.
Önzetlenül adni, míg el nem alszik az ember.
Megóvni a gyermeket a szekrény b?nét?l.
Az árnyék, melyet szabadon engedsz,
csak megdermedve bámul, míg végül rá nézel,
s az szemlesütve tovább áll.
És most tessék. A fény ?re lélek nélkül
egy végtelen hangár közepén vár a B-tervre.
Tudod! Amit erre az esetre…
————————————————————————————————————-
Ez meg még jobban is tetszik, mint a másik mai! Légyszi holnap küldd be újra, csak akkor duplázunk, ha nagyon nem figyelek, a te versedre viszont emlékszem. :-)))))
asszem’ ma már holnap van:)
Legutóbbi módosítás: 2008.10.14. @ 19:45 :: Szendrői Csaba