Nálad minden,
kicsi kincsem.?
Nézek rá…
Kis keze már a kilincsen.
Lába türelmetlenül topog,
Várják már a lépcs?fokok.
Gyerekzsivaj, kacagás
Bent van minden óvodás.
„ Elkések már anyaaaa „
Zsémbel a kis banya.
Szemöldökét húzza,
Gyors puszival enged útra.
Szemem fényes, ahogy nézem
Csúszkálni a tócsa jégen.
Ügyesen az ajtóhoz ér,
Hátrafordul:
„Anya ne félj!” tekintettel,
berobog nagy lendülettel.
Máris fogja, vetk?zteti
nagycsoportos társa, Peti.
Kabát, sapka, kiscsizma
sorban le, s a fogasra.
Aztán futva, önfeledten,
játszik már a rongysz?nyegen.
Könnyem kísérte lépteit,
lopva néztem még kicsit…
Azóta ?rzöm e pillanatot:
Óvodás emlékeit.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.08. @ 15:36 :: Szente Erika
