Naptárunk lapja ismét kevesebb lesz eggyel. Vége az augusztusnak, itt az ?sz, az újabb évszak.
Miért van az, hogy fanyalogva gondolunk az “emberes” hónapokra? Tény, hogy jöttükkel h?vösre, es?re, ködre, hidegre, rövid, sötét napokra, egyhangúságra, s?t, sokaknál depresszióra kell számítanunk. Ennyire fáj az elmúlás?! Hiszen, semmi sem tart örökké! Egyszer?en, vegyük tudomásul, hogy az ?sz, a tél olyan, amilyen! Nekünk lesz azzal könnyebb!
Talán észre kellene vennünk, hogy olyan szép színekkel próbál vigasztalni a végleg lehulló, sokféle lomb. Talán hallgathatnánk a fák “levelének lágy neszét” , az avar különös zizegését, zörgését. Ki kellene menni – minél többet -, a szabadba, hogy a simogató napsütésb?l, a lehet? legjobban feltölt?djünk. Hallgassuk, a még itt tartózkodó énekes madarak hangját! Üljünk ki a Tisza partra, vagy más víz mellé! A csobogás, a hullámok látványa nagyon megnyugtató. Élvezzük az ?sz adta gyümölcsök ízét, zamatát!
Aztán, ha leesik az els? hó, örüljünk a növények téli takarójának! Gyönyörködjünk a havas táj szépségében, a jégvirágos ablak utánozhatatlan csodájában! Remek szórakozást nyújt, ha magvakat szórunk a cinkéknek és társaiknak. És milyen jót teszünk ezzel!
Hívjuk fel a figyelmüket a környezetünkben él? fiataloknak is erre! Mert mindent tanulni kell! Tudni, a teremtett világ körforgásáról, az elmúlásról éppen úgy, mint a születésr?l!
Tudom, mindnyájunknak van gondja, sokféle nehézsége, egészségi-, anyagi problémája. Mindezek ellenére is ki merem jelenteni, hogy a terhek hordozása sokkal könnyebbé válik, ha nem csupán a bajainkkal foglalkozunk, hanem észrevesszük az életünkben a körülöttünk lev? szépségeket is! Mert b?ven akadnak! Csak nyissuk ki a szemünket, hogy lássunk, és a fülünket, hogy halljunk!
S aki még nem próbálta ezt, aki meg akarja tapasztalni, hogy még az általunk szennyezett természet is az ember segít?társa lehet, az minderr?l, feltétlenül gy?z?djön meg önmaga!
Minél el?bb, mert rögtön itt a következ? évszak!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Szepsy Eleonóra
