Szilágyi Hajni - Lumen : Megőrizlek magamnak

Nyomtatás

Éji szirének hívogató dalára,

táncolva süllyednek el,

az estben megfáradt csillagok.

Hajnalcsíkokat hasít a bíborég, 

réseket feszít a zajtalan világra, 

a fény némán ömlik arcunkra,

levetkőzik a csend bennünk,

s ruhátlan kúszik szét körülöttünk…

…csak az ujjam érint testeden…

Ebben a halk forgású nászban,

álmaim illata válladon lélegzik,

szorító akaratom nem enged mellőled.

Hisz’ én játszani vágyom veled még

mezítelen boldogölelést,

széppé olvadó eggyé tartozást.

Ismerni akarom minden rejtett titkodat,

hallani a bennakadó sóhajok

felszakadó, majd halkuló lüktetését…

…ahogy ujjam érint lassan testeden…

Lélegzetedhez csitulva gömbölyödöm,

s apró lángokat simogatok ki bőrödből,

szelíd rezgésekkel szemed vezeti kezem, 

és a szenvedélyek ringató lélektáncában,

a szűz fehér arccal ébredő mában

megpihenve virrasztok érted.

Íriszem rejtett mélyébe bújtatlak,

hogy megőrizzelek magamnak…

… hangnak, csendnek, fénynek,

a most, és mindörökkének…