Szürkén ásító akácos
szélén karcsú testű táncos
sárga lombja kivilágít,
ki a háttérből irányít
rejtve marad.
Azért ő mindent észrevesz,
súlyos csendet öklendez
az idő tátott szája,
túl sok kérdés maradt hátra,
fogytán szavad.
Rozoga korlát,
keskeny út,
szakadék szélén
messzire fut.
Földre ejtett régi álmom
összesöpröm, megformázom.
Ködből felsejlő barátom
kérlek, mondd hát!
Ki lépje meg az elsőt?
Legutóbbi módosítás: 2008.10.15. @ 07:02 :: Takács Dezső
