Halványkék hegyeink
hűvös őszt lehelnek,
mécslángon hizlalja
fényét az esti hold.
Élőhöz bújna éjjel
mind, aki eleven,
virággal takarja
hamvait a holt.
Engedd, hogy elérjem
lelkedet, kedvesem,
krizantémok útján
karolj belém.
Károgó körmenet
vallatja a földet,
mormoljuk imánkat
együtt, te meg én.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.29. @ 06:46 :: Takács Dezső
