HOLDLEÁNY
Rakom a képet asztalra ki.
Valaki rámparancsolt?
Id?kitöltés,
nem is játékszenvedély,
fehér alapra, egymáshoz
gonddal igazítva
rendezni tört sorsok
szilánkjait.
Halomnyi színes-színtelen
cserép, csupa idegen
gyermekkorokból,
darabra zúzott mesék,
gondok öröme, öröm kínjai,
hálószobák, elhallgatott
önéletrajzok titkai,
mind az asztalon,
keverten,
mint rum barackkal,
és nyomasztó,
a kirakandót,
a végeredményt,
ismerem.
Ásott nagy veremben,
nézve kér?n, nagy szemekkel,
az összes képeken
ott a Holdleány.
Tehetetlen.
Se létra, se más kapaszkodó
kimászni.
Kezem az asztalon,
az óra jár, dolgozom,
arc és sors összeáll,
csak zsebemben
koccannak egymáshoz
saját kis kirakóm
darabjai.
-csataloo-
BGJ.2002.09.01.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.16. @ 04:54 :: Balog Gábor -csataloo