LIDÉRC
Ideült velem a tegnapi emlék
az ablak alá.
Szél hozta, vagy az este
ki tudja, lábát melléhez húzva
csak nézett.
Újra megigézett távoli hangja,
Monostor kisharangja
csilingelt messzi sötétb?l.
Arcán a ráncok kisimultak,
viták elmúltak.
Tüzeket gyújtott fekete éjben
festett haja,
zauberton elvette ezüstjét.
Nekemvolt kincsét,
drága ölét szelíden takarta.
Láttam hogy szólna,
nem ezt akarta.
Kényszere vitte a lápra
lidércnek.
Fénye nappalomnak,
maradt imbolygó lángja az éjnek.
Novemberel?n.
A jó Horányban.
-csataloo-
BGJ.2008.11.04.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.05. @ 04:44 :: Balog Gábor -csataloo
