dr Kocsi Katalin : Ã?Å¡tra engedés

Nyomtatás

Mint cip?r?l a sarat, úgy vakartad le

Rólam a kényszert mi hozzám ragadt.

Kényszer csók és álnok pirkadat ?zi

A vadat, ki bennem maradt, s ragad

Bennem, itt.

Konokságoddal készített feszületre

Kínzod fel magad. S az alázatból már

Semmi nem maradt a simogatásokkal

Kicsalt évek alatt sem benned, sem

Ágyainkban.

Kitérek a keresztútról, valóm óvom,

Hadat nem üzenek már sem neked

Sem magamnak. Maradok a jelennél

És a magány színpadán építek ismét

Száz csodát.

Élj boldogul, kötésed megszakítom,

Boldogulj!