Hány lépést és hány órát tett meg a lélek,
Hogy megkapja azt, ami illeti ?t?
Ã??t, ki útján keresett vad szeret?t,
Kir?l ha lehullt leple nem talált mást, csak
A testébe burkolózó más Keres?t.
Lágy hajnalt lel?, csókot remeg?t.
Míves álom-takarónk, simogató érintéssel,
Buja megnyugvással fedi el titkunk:
Szeretünk. Mert ismét veled, ismét
Még, még mindig hatalmon van a tenyér,
És kér. Kér ölelést, gyermek-nevetést,
Az eltelt id? remeg fényekkel telt ?szi
Erd?nk mélyén, ahol szerelmed mélyebben
Enyém.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.16. @ 11:18 :: dr Kocsi Katalin
