GY
Arany nyomában gyalog
megyek; bizony, szegény
vagyok, mint egy ágy, kelengye
híján… – de hát milyen legyek?
Szégyen-é vagy bárgyú érdem:
gyarló álmom lággyá is csak
úgy tudom legyezni régen,
hogy vágyamnak kegyelmet
képzelek: buggyanó bögyökként
ragyognak rám a messzi
gyertyalángként ágyékomba
gyúló kék hegyek.
S lám, a légyagyú vágyat
legy?z? gyanú, nem mint gyáva
gyilkos: gyérked? fagyalsövényt
bogyózó kígyó gyalulja
gyönyör? gyöngyöket ragyázó
pikkelyével roggyant házfalak
napos tövének gyurgyalag
fészkét vigyázó gyomgyepét
– nem!
Elémbe hagyja gyémánt
fegyverét, a kegyetlen észt,
hogy engedjen elrügyezni
minden gyülevész, barlangos
testbe igyekv? véredényt,
hadd gyógyuljon ott a gy?sz?
vágy a bugyrok ágya mélyén;
s feledjem hamis gyönyörbe gyúlt,
legyez?vé gy?rött, ingyen
rongyokból gy?jtött kelengyém,
a hagymaszagnyi szégyent;
göngyöljem pitypanggyökérb?l
tilolt, hangya sz?tte gyolcsba
gyékényre gyámolt szegénységem.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.08. @ 10:35 :: Dr. Vitéz Ferenc