Végtelenül sajnálom, hogy válaszomat a meglév? szabályok értelmében nem tudtam felvinni a gelbergocia.com-on, noha a próbálkozásom legalább egy óráig tartott. Fájdalom, az informatika-ismeretem ennyire sekélyes.
http://www.gelbergocia.com/?p=548
Mindenekel?tt nagyon köszönöm az értesítést!
Édesapja kötetér?l – mint írtam is – elküldtem már az észrevételeimet. Az emlékiratának megbízhatóságával kapcsolatban cizelláltabban kellett volna fogalmaznom. Valahogy így: a budapesti felkel?csoportok témakörében – amelyr?l már mintegy 15 éves kutatás áll mögöttem – Kopácsi Sándor írása nem elég pontos.
Megadom egyúttal a választ arra, hogy miért szálltam vitába Pongrátz Gergellyel és miért nem Kopácsi Sándorral. Lényeges különbség köztük: Pongrátz Gergely kimutathatóan tudatosan vezette félre a közvéleményt, arról nem is beszélve, hogy a kádárista pribékek által kivégzett jeles forradalmárokról (Maléter Pál, Iván Kovács László, Renner Péter) hordott össze válogatott rágalmakat. Kopácsi Sándorról viszont ilyesmit még csak feltételezni sem lehetett. Amiatt, hogy egyes részletekre – amelyeknek egyébként nem is volt elvi jelent?ségük – rosszul emlékezett, valóban nem éreztem elég sürg?snek felkeresni, már csak azért sem, mert elhalálozásának dátumáig behatóbban szinte csak felkel?k történetével foglalkoztam. Most már talán másképp lenne…
Kopácsi Sándor és Csikesz Józsefné (pártfunkcionárius) között zajlott beszélgetéssel kapcsolatban megítélés kérdése, mekkora „b?n”, hogy nem kérdeztem meg édesanyját is. (Sajnálom, de nem emlékszem, hogy 2007 ?szén találkoztam volna vele.) Azt a kötetemben ugyanis megírtam, hogy Kopácsi Sándor igyekezett segíteni a megostromoltakon. De végül is nem kívánom cáfolni azt, ahogy szülei jól emlékeznek erre a dialógusra, tehát ígéretet teszek, ha sikerül újra kiadni, beemelem.
Ismét hangsúlyozom, érthet?, hogy ennyire elfogult édesapja irányában, de ez az érzelmi hozzáállás lehetetlenné teszi a téma objektív elemzését. Tehát amiatt, hogy ezt az említett párbeszédet nem említettem a kötetemben, kissé túlzottnak vélem azt a megállapítást, hogy [Eörsi Lászlónak] „szelektív kutatási módszere mégiscsak a kádárista felfogásnak ad hitelt”.
Jelentem, az elmúlt 50 év agymosása rám nemigen hatott, én már szamizdatban is olvastam az ’56-os irodalmat, így édesapja kötetét is.
Jelentem, el?re megfontolt szándékkal nem szoktam eldönteni, kit fogadok el fontos tanúként.
Egyúttal hadd f?zzek néhány megállapítást Babyval folytatott levélváltása kapcsán is!
Kedves Baby, végtelenül örülök, hogy a legjobb barátjának tart. Ám el kell árulnom egy nagy titkot: arról, hogy mi van rólam a „gugliban”, azt nem én döntöm el. Életkoromat nem szoktam titkolni, ett?l persze még lehetek hiú. Szóval ugyanannyi vagyok, mint barátn?je.
Továbbá: érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy valóban csak az általunk megélt történelmi eseményeket ismerhetjük? Akkor nyugodtan elfelejthetjük Mátyás királyt vagy akár Kossuth Lajost. De inkább ne felejtsük el!
Tisztelt Kopácsi Judith, kérem, nevezze meg azt a forrást, amely szerint „29-t?l jöttek a jelentések Nagy Imrének, hogy özönlenek a határon át [a szovjetek]…”. Valamint azt is, hogy „az oroszok legels? dolga volt, hogy saját katonáikat végezzék ki, árulás miatt”.
Valóban azt állítottam, hogy a szovjet pártelnökség október 31-én döntött az újabb beavatkozásról, de nem a Köztársaság téri események hatására, hanem (részben) annak ürügyén. Ez azért nem egészen ugyanaz!
Két nap nem kellett a szovjet hadm?velet megindításához, november 1-jén hajnalban megkezd?dött a friss csapatok beszivárgása a határon.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.20. @ 23:46 :: Eörsi László