Remegsz, hogy ócska riposztod
glóriát vonjon homlokod köré,
– bár tartanád a szád (!) –
szavaid küretelt gondolatok,
már holtak voltak, mikor
kicsusszantak fogaid közül,
hasztalan köpködöd mérged,
ha játékos kedvem elfogy,
csigolyád törik majd, halkan
reccsenve, döglötten hullsz a porba,
elfeledi tetemed a múló id?,
s csak a szag marad néhány orrban,
ki még az el?adást nézi,
köpni fog rád, lekullogsz a porondról
magad után húzva kiontott beleid,
ostoba g?g (!)
lesz a végzeted, mocskában fetrengve
kuporogsz, gúnykacag
rajtad a világ
megbukott az el?adás…
