Fischer Krisztina : Tépetten

2008.11.28. Fischer Krisztina Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Magamnak vagyok,

tépetten, meg nem értve,

kiterülve vacog bennem a lét.

Én változom talán,

és nem a táj, sem a tél,

de benne, minden porcikám fél.

De tán nem csal meg a t?z,

azt suttogja, csak odaát van tavasz,

s bár messze ?z, igazabb vizekre

nyit távoli kapukat.

A filmem pereg, benne sínpárok között

hiteget a végtelen,

Talán én változom….,

de lehet, csak elbántál velem.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.11.28. @ 22:04 :: Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)