Az eseménysorozat a Hangok a múltból cím? esttel indul november 25-én, amikor a Márai Szalonban emlékeznek Babits Mihályra.
Másnap felavatják a Vérmez?n, a Bugát lépcs?nél Babits Mihály egészalakos bronzszobrát, amely a közelmúltban elhunyt Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászm?vész, Marton László egyik utolsó köztéri alkotása. Az avatáson Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke méltatja Babits Mihály életm?vét, majd Nagy Gábor Tamás kerületi polgármester mond beszédet.
November 28-án, pénteken délel?tt emléktáblát avatnak Babits Mihály els? budai otthonánál, az Attila út 133. számú háznál. Szombaton a költ? második budai lakásánál, az Attila út 103-as számú háznál helyeznek el emléktáblát, majd vasárnap a Logodi út 31-ben, Babits Mihály harmadik, utolsó budai otthonánál avatnak táblát.
A táblaavatások után mindhárom napon megnyílik a Babits-emlékkiállítás egy-egy részlete a Várnegyed Galériában. Blázsovits Lívia elmondta, hogy a tárlat korabeli bútorokkal, fotókkal idézi fel Babits Mihály és felesége, Török Sophie budai otthonait, azt a mili?t, amelyben versek, esszék, a XX. századi magyar irodalom remekei és a Nyugat hasábjai is születtek. Hozzátette: mindhárom részmegnyitón irodalomtörténészek, drámapedagógusok idézik fel azokat az éveket, amikor Babits Mihály feleségével az adott lakásban élt.
Babits Mihály (1883-1941) az Attila út 133-ban (akkor még Attila út 95-99-ben) 1931 áprilisától 1937 augusztusáig lakott. Innen a mostani számozás szerinti 103-as számú házba (akkor 65/b-be) költözött és 1940 májusáig élt ott. A költ? utolsó budai lakása 1941-ben bekövetkezett haláláig a Logodi út 31-ben vol
Forrás: http://www.kulturpart.hu/
Hajnalka volt az édesanyám,
hajnalra születtem én.
S lelkemben már ily fiatalon
nincs hajnal, semmi remény,
nincs hajnal, semmi vidámság,
nincs hajnal, nincsen öröm.
Hajnalka volt az édesanyám
s csak alkony az örököm.
Hajnalka volt az édesanyám:
Kedélybeteg, árva n? ma;
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly szomoru, néma:
Mióta meghalt édesapám,
házunk oly hallgatag, árva:
Gyermekkoromba’ – szegény fiú:
e házba valék bezárva.
Novemberben születtem én,
Hajnalka volt az anyám:
Ah, annyi gondja volt, szegény,
hogy gondolt volna reám?
Hogy gondolt volna fiára,
ki titkon búra hajolt?
(Hajnalka volt az anyja, de ?
November gyermeke volt.)
Síromra, ha meghalok, ez jön:
»Itt nyugszik az, ki nem élt:
Nem nyúlt az eléberakotthoz,
jöhetleneket remélt.
Világa nem a nap vala,
csak a kölcsönfényü hold:
Hajnalka volt az anyja – de ?
e hajnal alkonya volt.«
