Mivel sosem szerettél, kedvesem,
azt gondolod, nem is fogsz sosem már?
Míg él az ember, t?nt reményeken
töpreng, s ennyi az utolsó mentsvár.
S mert életem szép lassan tovaszáll,
nekem nem hoz új virágot a nyár?
Nem nyílik nekem már több rózsaszál,
s nem dalol soha már a csalogány?
Ha szerettél volna, s én nem téged,
s te epekedtél volna utánam,
tán nem fognának rajtam az évek,
s nem öregednék meg zord magányban.
Valósággá vált volna tán a vágy,
s nem lenne ködbe t?nt ábránd csupán…
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Touching ‘Never’
Because you never yet have loved me, dear,
Think you you never can nor ever will?
Surely while life remains hope lingers still,
Hope the last blossom of life’s dying year.
Because the season and mine age grow sere,
Shall never Spring bring forth her daffodil,
Shall never sweeter Summer feast her fill
Of roses with the nightingales they hear?
If you had loved me, I not loving you,
If you had urged me with the tender plea
Of what our unknown years to come might do
(Eternal years, if Time should count too few),
I would have owned the point you pressed on me,
Was possible, or probable, or true.
