Szürkén
ül a lépcs? alján,
kor-kaméleonként olvadva bele
a környezet beton-szürkéjébe.
Ruhái másokról lelopkodott pillanatok,
a szeme egy színt váltani képtelen,
szétfolyó közlekedési lámpa.
A kezében nejlonszatyor, benne
az, aminek még bírnia kellene
pár halvány színnel.
Agya tartalmának vajmi kevés köze van
a máról tudósító és a korproblémákat
orvosolni megkísérl? szakkönyvek állításaihoz.
Tudja, hogy hol van, hogy várni kellene
valamire, de nem nagyon hisz benne,
hogy vannak még valamik.