Az éjszaka olyan
lett, mint a gyanta,
nem volt mese,
óriáslepkék dübörögtek
a plafon síkján,
nem aludtál te se,
csak rám számoltál,
mint a kiütöttekre,
de aki adta, az nem te,
aki kapta, marha nagy
sebességgel követte
szemével a birkákat,
akik csak úgy csináltak,
mint akik ugrálnak,
szegények
voltam mindegyik
szemében buta tekintet,
és mire a tv-arcú
rendőrlámpa leintett,
vagy csak legyintett,
már ködből font kerítésen
túl folytattam a ragacsos
léptek puha láncát,
azt a megkezdett sort,
amit olykor oly kényszeresen
főzök, mintha volna
valós, sodort spárgája.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:32 :: Kerekesné Varga Veronika
